Szabó Lőrinc: Gyönge szív 
 

- Ne várd be! Hit és vágy gyanús!
Mért holnap? Ma, ha kell!
Elhagy úgyis a nő, a barát,
jobb, ha te hagyod el! -
Így oktat, biztat erőre
az erőtlen szív dacosan
s eldobja, sírva, előre,
azt is, amije van,
és mint maga tolvaja, koldus,
hogy élhessen legalább,
tékozló gőgje e gyilkos
vigasszal védi magát:
- Készülj a rosszra, ne várj soha mást,
különben nem bírod el;
szakítsd, ami szakadni akar,
mást úgysem érdemel! -

Holnap, gonosz angyal, a boldog
remény fátylaiba
hiába rejtezel, átlát
naiv álmaidon a ma!
Ha csak ára volna a késő
örömnek a rettegés,
azt mondanám szívemnek:
tűrj és várj, bármi nehéz;
de büszke gyöngeségem
nem hihet semminek,
ezért dúdolom egyre
bolond énekemet:
- Szakítsd, ami szakadni akar,
mást úgysem érdemel;
hagyd el, aki ma még szeret,
különben ő hagy el!