Játszmázgatunk, játszmázgatunk?

„Emberek vagyunk, lépten-nyomon emberekbe botlunk, az emberek kérdeznek, mi válaszolunk, cselekvésre késztetnek, cselekvésre késztetünk, döntéshelyzetbe kerülünk. Kommunikálunk szavakkal vagy szavak nélkül, vagyis érintkezünk, létezünk, kölcsönhatásban a többiekkel. A kölcsönhatás azt jelenti, hogy én is hatok a másikra, ő is hat rám. Rá akarom venni valamire, és ő is rá akar venni engem valamire. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, mindenféle trükkhöz folyamodunk, még akkor is, ha ez egyáltalán nem szándékos, nem tudatos. Ezeket a kommunikációs trükköket hívjuk játszmának, vagyis olyan ráhatási módszernek, ami egyszer-kétszer már bejött, ezért újra és újra elővesszük, hogy így hatást gyakoroljunk a másikra. „

A játszma mindig egy jól meghatározott cél felé viszi az egyént, nemegyszer ismétlő módon, legtöbbször trükkös lépések sorozata révén, a rejtett cél elérése érdekében. A különbség a játszmák, az eljárások és a rituálék között az, hogy a játszma mindig rejtett jellegű és nyereségvágy jellemzi. Az eljárás lehet sikeres, a rituálé hatékony, az időtöltés hasznot hajtó, és bár mind versengést szül, de mivel mindhárom nyílt, kimenetelük sosem drámai, nincs bennük konfliktus. A játszmák alapvetően tisztességtelenek, kimenetelük nem csupán izgalmas, de drámai jellegű is lehet.

Láttam mostanában egy filmet, amiben a főhős a nőkkel induló kapcsolatait tipizálja... játszmázza! Érdemes megnézni, hogy mennyire sztereotíp rituáléja van egy 40 fölötti pasi randijának... micsoda konkrét mondatok, konkrét szituációk vannak a férfi fejében, amiket, mint spontán ötleteket tálal. Nagyon eredeti a film, igazi cseh remek, semmi agyonsztárolt hollywoodi fíling, igaz az elmaradhatatlan happy end, itt is megvan!

Mégis azt javaslom, ha tehetitek, nézzétek meg, Nekem bekerült a „megéri többször megnézni” kategóriába, sőt ahányszor látom újra, annyiszor ad más élményt!