Drága Barátom eszembe jutottál...
...Néha úgy alakul az élet, hogy lehetetlen elmozdulni. Reggel mikor, kinyitod a szemed, vad öröm fog el, ahogy meglátod, hogyan süt a nap, vagy milyen szép az ég... hív a végtelen és csábít a világ.... sétálni, biciklizni, úszni, utazni.... érzni, hogy kaland az élet.
....Majd a következő negyedórában szépen felsorakoznak és bejelentkeznek az agyadban az aznapi teendők. Mire elrendezel mindent, este van....és közben telnek az évek. Valakiről, valamiről mindig gondoskodnod kell, valami mindig közbejön, és az a jó íz, amelyet reggelente érzel, az élet íze, gyakran fűrészporrá változik a szádban..... Halogatod az életed kezdését, mindig mentséget keresel a majd-ra, a hogyanra és a mikorra...
Néha átlátod és belátod, hogy ez nincs rendbe, de tenni ellene semmit nem teszel...csak vegetálsz, csak tűrsz és közben múlik az idő...
Szeretettel figyelmeztetlek, ne kapkodj, ne magyarázkodj magadnak és legfőképpen, ne hezitálj, kezdj el élni!!!!!!!
