Ajtók mögött...

Itt lehet meghallgatni a dalt

Nézd, a fénykép álmot rejt

egy csók, egy nyár, egy kert...

most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:

szemedbe hit, remény, erő-,

ma szörnyű átok sújt...

Fogy az idő, bezár egy ajtó-,

titok a vér, a könny, a jajszó...

Ölel a bűn, a csókja fullaszt,

legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...

soha talán...

Itt 100 reményed máglyán ég-,

ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,

vagy elmerűl a nyár...

Félsz, és fényed halvány láng,

a szíved száz szilánk...

de lesz,'ki óv és véd.

Csak szólj!-

a cinkos csönd kirabol-,

a sorsod másról szól,

lesz új világod még.

Fogy az idő...

Sírsz, álarc mélyén sírsz,

világ végét hívsz...

Csoda nincs, csak szép és jó-,

van a fény, a gyógyító...

érezned kell!

Fogy az idő....a tűz széttép!

Mondd, 'mért tűrnéd?

Bárhol élsz, majd rád talál:

mert nem felejt a nyár...