Telefonra várni...
....”Telefonra várni. Egész nap készenlétben lenni, hogy hátha..., várni, várni, várni, várni, várni, várni, örülni, ha összejön, és aztán megint csak várni...
Nem simogatni, amikor felkel. Nem testmeleg hozzábújósan ébredni. Nem csinálni neki reggelit. Háromperces lágytojást. Nem mögélopózni dévajul, amikor fogat mos, és nem lopni újabb perceket egymásnak.
Nem vele élni.
Nem visszabújni paplan alá, megsimogatni a melleit, kisimítani a haját az arcából, és csak nézni. Egyszerűen hogy csak olyan szépen alszik, és milyen hosszúak a szempillái.
Nem nézni, nem kisimítani, nem visszabújni.
Mindig csak menekülni.
Már borzasztóan unom”....
