Vége a félévi vizsgáimnak... fellélegezhetünk és boldogan eshet vissza, minden a régi kerékvágásba. Janka ismét birtokolja anyukáját és újra indulhat a csajos csicsergéses hadjárat... Egy felkérésnek elget téve, ezennel elindítom a TÜNDÉR TITKOK-at, melyben az épp aktuális gondolataim osztom meg Veletek!

Meglepő dolgokat olvastam és tanultam idén is! J Többek között azt, amit már mindannyian sejtettünk, csak a statisztikát nem ismertük, hogy, mit sem ér a rengeteg, lexikális tudás, a végeláthatatlan könyvből magunkra kapkodott értelem. Ezek csak töredékét teszik ki a mindennapjaink eredményességének. Az érzelmi intelligencia 80%-ban felelős, míg az értelmi intelligencia alig 20%-ban befolyásolja a cselekedeteinket.

Mi is az érzelmi intelligencia???

„A megfelelő személyre, a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból a megfelelő módon tud haragudni.” (Arisztotelész)

Nem kell mindig a legjobb tanulmányi átlaggal rendelkezni ahhoz, hogy a csúcsra juss. A gyakorlati életben, a világában az számít, hogy bánsz magaddal, hogyan jössz ki másokkal, hogyan dolgozol csapatban, milyen vezető vagy, milyen erősségeid, viselkedésformáid vannak, amelyek éppen az adott munkakörben vagy kapcsolatban, megkülönböztetnek a közepestől és sztárrá tesznek. Milyenek az intuícióid, azok a megérzéseid, amelyek a zsigereidben jelentkeznek és megvédenek az ordító hibák elkövetésétől. Fontos az empatikus, a másik lelkivilágába is belelátó, beleérző képesség. A motiváció, az a bizonyos belső hajtóerő, aminek hiányában, ami nélkül nincs teljesítmény…

Az érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy kedvesek vagyunk, sőt, döntő pillanatokban éppen arra lehet szükség, hogy ne legyünk kedvesek, hanem például nyíltan szembesítsünk valakit egy kellemetlen, de fontos igazsággal, amelyet az illető addig megpróbált elkerülni....

....és ugye, nem feledkezhetünk meg a láthatatlan ellenségeinkről sem, arról, hogy mennyi minden lakik bennünk, amit, még magunk előtt is szégyellünk. Nehéz kimondani, de ott van mindannyiunkban a sötét, mindannyiunkban az árnyék, amivel szembe kell nézni. Ez az egyik legnehezebb feladatunk, hisz ez az a terület, amilyen nem akarok lenni, azon részünk, amit elutasítunk magunktól, amit elfojtunk magunkban…. De van! … És honnan erednek ezek a negatív érzéseink?? … és miért olyan nehéz uralkodni felettük?? Ezt kell megtanulnunk, szembe nézni Önmagunkkal, a belső ellenségeinkkel, amelyek napról napra számtalan formában és alakban állnak elénk az élet bármely pillanatában és bármely helyszínén.

Érzelmeink csapdájában könnyen feltételezzük magunkról, hogy egy-egy helyzetben így vagy úgy viselkednénk. „De a helyzet eljön, és akkor mi már nem ugyanazok vagyunk. És itt van tulajdonképpen a veszély, amiért érdemes a láthatatlan ellenségekkel foglalkozni. Az ember önbecsapása a láthatatlan ellenségek ügyében, azért van, mert amikor ítélkezik, az okos kis fejével intelligensen gondolkozik. Csak az a baj, hogy amikor beáll a valós helyzet, akkor nem okos, intelligens gondolatok vannak, hanem indulatok. Méghozzá olyan indulatok, amelyek elsöprő erejűek.” Popper Péter

Ez volt a legutóbbi heteim egyik hozadéka...

"A gonoszsággal szemben nem a jóság az ellenméreg, hanem az öröm. De utólag már nem hat - csak prevencióként, mint az oltóanyag." Ancsel Éva

és ez a lényeg, ez a megtanulandó, az a jelmondat, amit már skarlátbetűkkel véstem a bejárati ajtó fölé, hogy minden érkezés és indulás pillanatában figyelmeztessen Bennünket, útmutatást adjon!