"Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új." -Darren Shan-

Nagy kérdés mi is történhetett Csipkerózsikával, Hófehérkével vagy Bármelyik hercegnővel és az Ő párjával, miután elmúltak a mézeshetek....

Sőt, nem térnek ki a Happy end-es filmekben sem, hogy a címszereplők, pár év elteltével micsoda átlagos kispolgárokká korcsosultak, akik ugyanúgy a gáz / villany és egyéb számláikat fizetgetik.... meg a gyerek menzáját az oviban, iskolában... felüdülést az az előre megszervezett 1 hetes nyári társasutazás jelenti számukra, amit, visszatérően a helyi plázson vagy Velencében töltenek.... és nincsenek a stáblistát megelőzően azok a dolgok sem kihangsúlyozva, hogy a főszereplő „álompár” is micsoda vérremenő vitákat, csatákat vív és mennyi keserűség árán tudják csak összetartani kapcsolatukat.... ha egyáltalán, együtt maradnak!

Miért is szeretjük mégis, ezeket a csöpögős, sokszor ízléstelenül nyálas történeteket??? Kikapcsol, elrepít oda, ahol már régen jártunk... valami mesés álomvilágba...

 De és itt jön a DE! Nem kellene kicsit életszerűbbé tenni a filmipari remekműveket????

..... most amikor a párkapcsolatok válságának korát éljük. Mikor egyre nehezebb megértő, szerető, őszinte, komoly párt találni, és ha megvan, megtartani. Nem kellene tudatosan kerülni az agymosást és valami olyat mutatni, ami, fedi a valóságot és a tinik is látnák, nem minden rózsaszín és nem minden édes.... ahhoz, hogy egy kapcsolat megfelelően, mindkét fél számára kielégítően működjön, komoly munkát kell végezni, ami erőfeszítést kíván mindkettőjüktől!

A megkötött házasságok közül a fejlett országokban általában minden második válással végződik, de az ifjú házasok 75 százaléka még ma is kizárja annak lehetőségét, hogy a későbbiekben velük is ez történjen. Vagyis a kapcsolat elején minden szebbnek látszik, mint amilyenné később - legalábbis statisztikailag - válik. Azok, akik elégedettek a házasságukkal, a kívülálló számára érzékelhetően idealizálják kapcsolatukat, és házastársukat irreálisan felmagasztalják. A tapasztalatok szerint annál boldogabb egy pár, minél több illúziót táplálnak egymás és a kapcsolat iránt. Ezzel csak az a baj, az illúziók egyben az előrelátás hiányát is jelentik, a párok többsége mindenfajta előkészület és előzetes ismeret nélkül szembesül a saját házassági problémáival, esetleg krízisével. A szakértők szerint sokkal korábban és sokkal reálisabban kellene a párkapcsolat valódi összetevőit, mozgató rugóit megismerni ahhoz, hogy az óriási emberi és anyagi veszteségeket okozó válások számát csökkenteni lehessen.

Én azt hiszem, nem baj az, ha pár olcsó és érzelmes filmet is nézünk, ha mellette, jut idő és energia a minőségibb, tartalmasabb filmek megtekintésére is, hisz itt sem kell másra törekednünk, mint az egészséges egyensúlyra.                                              

Következő részünk tartalmából:

A folytatásban megláthatjuk, hogy a kedves és szerény Csipkerózsika miként változott „A” tűzokádó sárkánnyá.... és hőn szeretett hercege milyen sebességgel tudta lábára kapni a nyúlcipőt... majd erőt merítve és lendületet, miként kezdtek új kapcsolatot keresni és újra randizni, igaz már jelentősen körültekintőbben! Hisz maguk sem hitték már a tündérmesét! 
                                                                                                           

THE END

A bejegyzés trackback címe:

https://gabtun.blog.hu/api/trackback/id/tr75909779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holdfénykő 2009.01.29. 19:23:45

Nos, megértelek, mert a keserű tapasztalatok az embert realistává teszik.De úgy érzem nincs teljesen igazad.A szüleimtől azt tanultam, hogy minden kapcsolatban vannak válságos időszakok, és a lélek próbája, hogy miként tud a krízisből kimászni.Édesanyám szerint csak az érdemli meg a békés öregkor kellemes meghittségét, aki túléli a krízist.Persze ez kétemberes projekt.:-))-és talán itt van a kiskutya elásva.Olvastam egy cikket, ami arról szól, hogy tömeges válás és a családok zömének széthullása várható, mivel a párok új tendenciája az, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy szenvedni kelljen valaki mellett akár egy rövid időt is, inkább elválnak és keresnek egy új párt maguknak, akinek nem lesz kevésbé illatos a lehellete, talán az ordítva horkolástól enyhébb fokozatot fog megütni és nem nézi meg feltűnően a nőket, csak titokban ...és így tovább...arra akarok utalni, hogy minden embernek van valami gyíkja, és nincs tökéletes ember.Ha talán fáradtságot vennénk, hogy meghallgassuk, hogy a párunk miért boldogtalan, és hajlandóak lennénk igazodni hozzá, akkor újra megtalálhatnánk egymásban a csodát.Ha viszont a fehérabroszos beszlélgetések után is nyilvánvaló, hogy a béka akkora, amitől fuldoklunk és a keserű íz nem tűnne el a szánkból, akkor ne nyeljük le.De amíg ez nem következik be, addig inkább juttassuk eszébe az embereknek, hogy létezik még romantika, a nagy büdös valóság úgy is ott van mellettünk.

gabtun 2009.01.31. 09:38:24

Szia Holdfénykő! Igazad van, fogyasztói társadalom... fogyasztói magánélet felfogás uralkodik napjainkban! ...majd veszünk másikat, majd keresünk másikat! A csapból is ez folyik önmegvalósítás! Légy önmagad....ne hagyatkozz másra... stb. Nem könnyű megtalálni a középutat!
Az is tény, hogy az életünk, kríziseken, megoldandó feladatokon keresztül vezet.. itt kell nagyon megválogatni, hogy meddig éri meg vmiért harcolni!
Tudod, a szülők, nagyszülők, más korban éltek, más felfogással és értékrenddel... és azt se feledjük, nagy múltra nem tekint vissza a házasság intézménye, száz évvel ezelőtt igaz, hogy nagyon kevesen váltak el, de amiről alig tudunk, sokkal több volt a nem házasságban élő felnőtt, mint manapság. A felnőtt nők 65 százaléka volt az 1900-as évek elején a mai fejlett országokban egyedülálló - vagy azért, mert sosem ment férjhez, vagy azért, mert a házastársa korán meghalt. A házasodási kedv az 1900-as években kezdetben erőteljesen nőtt, majd az elmúlt 15 évben drámaian csökkenni kezdett. A házassággal való elégedettség ezzel egyenes arányban ugyancsak visszaesett, különösen a nők körében. Mást diktál a társadalom, talán, kevésbé akarunk már másoknak megfelelni és merünk változtatni, ha úgy látjuk! És igen, hisszük a romantikát, sőt várjuk is, de lássuk be, egy kapcsolatért, tényleg komolyan kell küzdeni!
süti beállítások módosítása