...Sokat töprengek mostanában azon, hogy valójában szabadon élünk e, szabadon hozzuk e döntéseinket vagy csak sodródunk és naponta szemethúnyunk vágyaink, érzéseink felett!
Nemrég kaptam ezeket a sorokat, de meg kellett élnem, hogy az irodalmiság, a zsurnalizmus, a ritmikus verselés, szép, de, nem igaz...
„Eddig úgy hittem, hogy gyarló az ember
és oly kevés hatalma van sorsa felett,
de ha van bizodalma csodákra képes,
s elhiszi újra, hogy van kikelet.
Hiszem, mert látom, hogy van végzet
és minden embernek sorsa van,
harcolhat ellene s tán sokszor rossz útra léphet,
de végül mindegy, hogy merre van.”
Én sokszor látom másképpen ezt...
„Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szívemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem
a világ másfelé halad.
……………….
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.”
(Az elbocsátott vad)
Szeretném hinni, hogy valóban irányíthatom az életem, hogy vannak helyzetek, amikor igen is lépni kell... és a döntést, senki nem teheti meg helyettünk...lépni úgy, hogy nem tudjuk, mi vár Ránk....Ha mindig arra várunk, hogy az élet megoldja helyettünk a dolgokat, részben igazunk van, mert túlhaladunk, de nem jobb e tudatosan, kontroll alatt tartani sorsunk alakulásának pillanatait. Szembe néznünk azzal, hogy a szabadságot, mi választhatjuk és csak mi vesztehetjük el...
Persze, ezt így könnyű kimondani és könnyű a sodródást is megideológizálni, a függésünket mindenhol bizonygatni és transzparensekkel hirdetni...De azt hiszem, Nekem a függetlenedést és az önállóságot kell, kellett megtanulnom, amiért, néha komoly pofonokkal illetett az élet. Sőt, remélem azt is, hogy ezen tanulásom befejeződött és a leckén túljutva, tovább léphetek az élet iskolájának soron következő osztályába....
