Tóth Endre: Asszonyok, gyönge nők

Honnan veszitek az erőt,

törékeny gyönge nők,

fáradhatatlan asszonyok?

Honnan veszitek az erőt,

honnan a türelmet,

hogy nem csüggeszt el

se rossz férj, se gyermek

s a vég-nincsen sok dolog?

Honnan veszitek az erőt,

ti szorgos, fürge nők?

Rohantok hajnalban, korán,

vár a munka száz csarnoka:

a föld, a gyár, az iroda

a műhely vagy az iskola

hol áldott kezetek nyomán

átalakul a nyersanyag,

s a sziklából is víz fakad.

Honnan veszitek az erőt,

asszonyok gyönge nők?

Mennyit dolgoztok, hogy az otthon

tisztán és derűsen ragyogjon

s benne a férj, a család

jól érezhesse magát.

Asszonyok, gyönge nők,

mikor észre se veszitek,

-otthon, az utcán, a munkában

vagy mikor megálltok sóváran

egy pazar kirakat elött, -

hányszor néztelek titeket

és olyankor gondolatban

minden férfi nevében

meghajlok elöttetek.