Kicsi pihenő...

Nos, mostanában, csak pár írás erejéig leszek, inkább azokat a verseket, gondolatokat továbbítom Nektek, amik az utóbbi időben elgondolkozásra késztettek vagy valamiért, megérintettek...

Szakdolgozom, nagyon szakdolgozom.... így, amennyibe sikerül, minden energiámat, erre összpontosítom!

Aki ismer és szintén Garai rajongó, most elégedetten dőlhet hátra és nyújtózkodhat, az Ő időszaka következik....de, a sokszínűségre törekszem, így nemcsak Tőle, hanem másoktól is kaptok „velős” gondolatokat...

Kitartás, sietek vissza, mert az egyben, azt is jelenti végeztem a dolgozattal....

Tóth Endre: Asszonyok, gyönge nők

Honnan veszitek az erőt,

törékeny gyönge nők,

fáradhatatlan asszonyok?

Honnan veszitek az erőt,

honnan a türelmet,

hogy nem csüggeszt el

se rossz férj, se gyermek

s a vég-nincsen sok dolog?

Honnan veszitek az erőt,

ti szorgos, fürge nők?

Rohantok hajnalban, korán,

vár a munka száz csarnoka:

a föld, a gyár, az iroda

a műhely vagy az iskola

hol áldott kezetek nyomán

átalakul a nyersanyag,

s a sziklából is víz fakad.

Honnan veszitek az erőt,

asszonyok gyönge nők?

Mennyit dolgoztok, hogy az otthon

tisztán és derűsen ragyogjon

s benne a férj, a család

jól érezhesse magát.

Asszonyok, gyönge nők,

mikor észre se veszitek,

-otthon, az utcán, a munkában

vagy mikor megálltok sóváran

egy pazar kirakat elött, -

hányszor néztelek titeket

és olyankor gondolatban

minden férfi nevében

meghajlok elöttetek.

Garai Gábor - Nők
 

Várnai Zseni: CSODÁLATOS

Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!

Nem érdekel...

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig, anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten, és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy megállsz-e velem a tűz középpontjában, anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni, hogy képes vagy-e egyedül lenni saját magaddal, és igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

(Oriah Hegyi Álmodó verse)

Ajtók mögött...

Itt lehet meghallgatni a dalt

Nézd, a fénykép álmot rejt

egy csók, egy nyár, egy kert...

most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:

szemedbe hit, remény, erő-,

ma szörnyű átok sújt...

Fogy az idő, bezár egy ajtó-,

titok a vér, a könny, a jajszó...

Ölel a bűn, a csókja fullaszt,

legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...

soha talán...

Itt 100 reményed máglyán ég-,

ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,

vagy elmerűl a nyár...

Félsz, és fényed halvány láng,

a szíved száz szilánk...

de lesz,'ki óv és véd.

Csak szólj!-

a cinkos csönd kirabol-,

a sorsod másról szól,

lesz új világod még.

Fogy az idő...

Sírsz, álarc mélyén sírsz,

világ végét hívsz...

Csoda nincs, csak szép és jó-,

van a fény, a gyógyító...

érezned kell!

Fogy az idő....a tűz széttép!

Mondd, 'mért tűrnéd?

Bárhol élsz, majd rád talál:

mert nem felejt a nyár...

Itt a farsang, áll a bál...

...Micsoda szerencse, hogy most olyan arc, álarc mögé bújhatunk, amilyen mögé csak akarunk és semmi és senki, nem csodálkozik... a megjátszottság most megengedett...

A sírva nevetés vagy nevetve sírás sem feltűnő, nem megbotránkoztató, része a februári darabnak.

A nagy kérdés, mit hoz a tavasz, sikerül e ledobnunk a maskarát és megmutatni a simogató napnak, nyíladozó szívünket és a valós tekintetünket... hát, majd pár hét és kiderül! J

Bizonyára hülyülök....

Tegnap még a napsü- tésnek örül- tem, ma meg a hava- zás húzza mosolyra a szám... ha egy pszicho- lógiai vizs- gálatnak vetnének alá, tuti egészséges minősítést kapnék, hisz, erre csak a testben, lélekben ép személyiség képes... Tehát, kezdem magam összeszedni, ha már ilyen produktomokat tudok! :)

Az első gondolatom az volt, menjünk szánkóval az óvodába, de ezt azonnal meg is kellett vétóznom, mert láttam a szorgalmas telektulajdonosok sóval, hamuval és homokkal teszik könnyebbé a gyalogos közlekedést... Na sebaj, délután, amennyiben lehet, hatalmas hóembert építünk az udvaron! Egészen biztos, hogy lelkes segítségem akad, aki minden igyekezetével a környék legcsodásabb hóemberét csinosítja!

A házban, csendben duruzsol a kandalló és a finom illat kitölti a levegőt... ilyenkor, nagyon szeretem a telet... épp már csak a friss kalács és habos kakaó hiányzik... az idilli képhez, meg persze, Janka, aki csicsergésével dobja fel a hangulatot... asszem, már tudom, mi is a délutáni program!

UPDATE: Az ígéret szép szó...Íme a fenti sorok egyenes következ- ménye :)

Bizsereg a vérem...

Az utóbbi napok mélabús időjárását felváltotta a napos, mosolygós, vidám hétfő! Ilyenkor, mindig mehetnékem támad, utazni és magamba szívni az élményeket a táj szépségét a változás csodáját! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben több alkalommal sikerül pár hét külföldi túrát is beiktatnom... és érzem, nagyon itt a mostani szükségessége! J

Ez igérkezik az első, gyerekmentes pihenésemnek, csak csajok és csak bulik! Természetesen mindezt egészséges határokon belül és ne feledjük, szakdolgoznom is kell!

..S persze, az utazás még csak a komoly szervezés fázisában van, de érzem, ki kell szakadnom a hétköznapok egyhangúságából és meg kell rázzam magam.

Igazából mindegy, hogy hova... csak menni... hisz, meg kell Nekem is tanulnom, KALAND AZ ÉLET!

Margery Williams: A Bársony-nyuszi 

- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.

- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.

- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.

- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?

- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.

„...Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve...”Müller P.

Gérecz Attila

Szeretlek

 Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.

Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.

Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked…

Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra...

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak

kakukknótához hasonlítanak,

emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb

újul tavasszal, s kizöldül a mag.

Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak

sötétben zeng el, és kétség borong

nyomában. Ismételd… szeretsz… Ki fél,

hogy a rét túl sok virággal veres

s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

mint ezüst csengő, újrázva… Beszélj;

de ne feledd, hogy némán is szeress…

Karinthy Frigyes

Lecke

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim, a könnyü bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,

De jaj neked, ha nem tudod.

Lélektárs 

"Él valahol a világban minden nő számára egy igazi férfi és minden férfi számára egy igazi nő, csak meg kell találnia, s ha megtalálta, akkor tökéletes a harmónia, tökéletes a boldogság.

Igazi nincsen! de igazi szerelem van!

Ha szerencséje van az embernek, 2-3 olyannal találkozik életében, akiből lehet igazi. csakhogy ez nem terem vadon, mint sóska az árokparton. Egy kapcsolatba nagyon sokat kell fektetni, sok érzelmet, sok törődést, sok lemondást, ápolni kell, s akkor, ha telnek az évek, egy idő után úgy belecsiszolódnak egymás sorsába, hogy akkor már igazi, pótolhatatlan lett belőle."
(Márai Sándor) 

...Érezted már, milyen az, amikor, „AZ” a két fél egy egész?! Amikor úgy érzed, Magadban vagy Mással és Másban Magaddal??! ... Amikor valaki befejezi a mondatod, sőt ki sem ejted a szádon, ismeri gondolatod,... közel van és mégis távol messze van de mégis közel... s átélni, ezt a csodát becsukott szemmel érezni, látni, hogy mellettünk van valaki, akiről azt hisszük, hozzánk tartozik! "Lélektárs, aki hallja a szót, lélektárs, aki érzi a csendben is jót.
Lélektárs, aki mindig is itt van veled, lélektárs, aki minden pillanatban érzi lelkedet!"
Látja a Fényt, a sötétben, látja a könnycseppet a lelkeden, s tudja, mikor őszinte, ha a szemed nevet! ... Nincsenek nemek, nincsen meghatározott idő sem, a Lelkek találkozása egy magasabb szinten zajlik. Érzetétek már?! Amikor Te vagy a kotta és ő a dallam, amikor Te vagy a Nap és ő a Hold! Amikor érzed, hogy a kapcsolat működik szavak nélkül is! Lélek és Lélek, de hol a határ, az a vékony aranyszál, amikor nem a két Lélek kapcsolódik, hanem Nő és Férfi! Párkapcsolatoknak sincs sokszor ilyen mélysége és magassága... Ám, ha megtapsztalod ezt a mélységet, akkor egy párkapcsolatban is kívánod ezt, sőt onnantól, csak ezt kívánod! Lehet e mélyebb ennél bármi? Hogyan látjátok? Mondjátok el, szerintetek, létezik ez??? Magam sem tudom, mit is gondoljak erről?! Osszátok meg velem véleményeiteket, kérlek!

Köszönöm

Valentin, avagy a titkos szerelmek, szerelmesek napja... 

Lassan itt a valentin nap... február 14! Ezen a napon vallhatjuk meg titkos szerelmünk és ha minden jól megy, mi is titkos üzeneteknek lehetünk birtokosai... 

Honnan is ered ez az ünnep, amit hazánkban, 1990-től jegyzünk, Bálint avagy Valentin szellemében?! Sokak szerint ez egy kereskedői fogás, a fogyasztói társadalom ösztönző ünnepe. Tele giccses és ostobácska, gyermeki ajándékokkal!.... Vagy ez egy méltán szép ünnepe a szerelemnek??... ezt mindenki döntse el maga. Szerintem, szép szokás a figyelmesség e napon, de semmi lufi, semmi, rózsaszín macis szív... egy figyelmes ajándék a kedvestől, olyan, ami kifejezi, szeretne örömet szerezni Nekünk. S igen ez az ismeretlen rajongók ünnepe, a rejtett üzenetek napja... 

„Hogy pontosan ki is volt Szent Valentin, arról több, egymásnak ellentmondó legenda is kering. A legelterjedtebb szerint Valentin az i.sz. 3. században élt, II. Claudius uralkodása alatt. A császár 270-ben parancsot adott ki, hogy birodalmában a fiatal férfiak néhány évig ne házasodhassanak meg, mert úgy gondolta, a házastársi kötelezettségek teljesítése kiveszi a férfiakból, azaz a birodalom katonáiból az erőt. Valentin azért szenvedett vértanúhalált, mert Claudius parancsa ellenére összeadta az elébe járuló párokat. A legenda szerint Valentin, mialatt a börtönben raboskodott, barátságot kötött a börtönőr vak lányával, s imájával meggyógyította a lányt, akinek kivégzésének napján üzenetet írt, melyben az állt, hogy a szerelem és a szeretet minden evilági erőt legyőz. Aláírásul a levél végén ez állt: "A Te Valentinod".” 

Ami bizonyos és tagadhatatlan, e napon, minden a szerelemről szól, benne van a levegőben....

Kívánom mindenkinek, jusson eszébe a szerelem és ne rohanjon el mellette, ma megtehetitek, ha titkosan is, hogy jeleztek egymásnak!

Karinthy Frigyes: Az egyfülű kosár

Nézze – mondtam –, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani – mint az örömét –, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi.

Mi is előny a társkeresésnél???

A szépségről....

Mi az első meglátás, ha szép vagy, ez csakis előnyt jelenthet. Vagy mégsem??? Nem olyan egyértelmű ez... hiszen, ha igazán szívdöglesztően szép vagy, akkor biztosan nagyon sok rajongást kapsz, ami inkább hátrány, mert könnyen elbízod magad, könnyen elhibázod a választást, képtelen vagy jól választani. Folyton olyanokba botlasz, akik nem társat, csak röpke légyottot keresnek, és ehhez nekik szép nő kell. Mire rájössz a tévedésedre, áldozattá válsz, főleg ha ez többször is megismétlődik. Garmadával ismerek olyan feltűnően szép nőket, akik régóta, vagy többszörösen visszatérő társkeresők, minden szépségük ellenére, vagy talán inkább éppen e miatt.

A gazdagságról....

Mindened megvan már, micsoda remek kezdet! Ki az a bolond, aki ennek nem örülne inkább, mint hogy szomorkodjon, nem? Mégis hátrány ez a társkeresőnek, mert sajnos a tulajdona ketrecében ül, a tulajdona rabjává válik. Nem mozdul, nem költözik, neki mindene megvan. Igaz, gyakran már-már a szobája falát kaparja keserű magányában, de sebaj, legalább a saját tulajdona falát! J Nagy boldogság ez!!! L Sőt, valljuk be, ebből a szempontból egy hajléktalan sokkal jobb helyzetben van, ha éppen társkereső is egyben.

A munkáról...

Remek, sikeres, jó állásod van?! Ez aztán igazi kincs manapság! Annak, aki minden tekintetben révbe ért már, igen.... de aki társkereső, annak igazi hátrány. Miért?! Mert ez is röghöz köt. Annyira leszűkíti földrajzilag a vadászterületedet, mint az előbb említett, mindened megvan című bekezdésben írt okok. Ugyanis nem vagy hajlandó költözni, még csak, elvben sem. A karriered, egzisztenciád megfojtja a boldogságod, sőt,  annak csak a lehetőségét is.

A végzettségről...

Magasan képzett vagy??! Életed nagy célja volt, hogy diplomát szerezz. Van, tehát az elit J közé tartozol. Értelmiségi vagy! Naés??! Ha diplomás vagy, elég könnyen eshetsz abba a hibába, ami rengeteg diplomásra jellemző, hogy két csoportra osztják az embereket, diplomásokra és hülyékre. Naná, hogy hülyével nem kezdenek! A többi diplomásban meg sokszor csalódnak, mert folyton rá kell döbbeni arra, amit én is, már régóta tudok, a diplomával nem osztanak észt, a diplomát nem ésszel, észért osztják! Tessék hát nyugodtan az elitből válogatni, diplomás társat keresni! A végzettség, tudás, akár milyen nagy is legyen, mégis mindig erősen korlátok közé szorított. Aki erre büszke, ezzel van nagyra, az olyan, mint a rab, aki cellájának nagyságával kérkedik!

A gyerekekről...

Van már gyereked, vannak már gyerekeid?! Milyen nagyszerű! Az élet értelme a legtöbbek számára a saját gyerek. Azt mondják, hogy egy nő két dologért képes mindent megtenni, hogy legyen vagy, ne legyen gyereke. És ha már van?! Hurrá! Ahogy azonban egyre beljebb haladsz a társ-piac forgatagában, egyre inkább és többször tapasztalod, és tudod, hogy a társ-piaci értékedet nem növeli a gyerek, hanem éppen ellenkezőleg. Ritka kivétel lehet, de elhanyagolhatóan kevés. Pont ugyanúgy van ez, mint a munkaerő piaci értéked tekintetében. L 

...Nos összegezzünk, akkor, mi is az előny?! A fent említett rengeteg előny, amik, az élet egyéb területein valóban előnynek számíthatnak, a társkeresők piacán azonban paradox módon direkt hátrányokat okoznak. Minél több előnnyel rendelkezel a felsoroltak közül, annál halmozottabban érezheted magad hátrányos helyzetűnek a társkereséskor. Ha netán minden fenti előny birtokában vagy egyszerre, akkor szinte esélytelen vagy arra, hogy jó, megfelelő társat találj! Hangsúlyozom, társat, nem pedig alkalmi partnert, vagy ilyesmit. Azt találhatsz könnyen tucatszámra. Egyetlen megoldás lehet, ha alaposan átértékeled a társkeresési szempontjaidat, és nagyon-nagyon sokat engedsz az elvárásaidból.... CSAK azt kell nagyon meggondolni, hogy mennyit??? Meddig is éri meg leadni, úgy, hogy aki melletted van, még elviselhető legyen!?!

Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban. 

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. 

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. 

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált. 

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek. 

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. 

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Az kísérletről készült videó a Youtube-on is megtekinthető.

Valahol réges-régen

(A címre klikkelve egy videó is megnézhető)

Volt régen egy szó, s bennünk élt, némán.
Mind így születünk vérben s tisztán
Lassan jön elénk, miről is szól majd,
és mit hoz a világ, nap-nap után.
Minden tiszta és minden szűz volt, mint az ígéret.
Próbáltuk megszokni, nem sikerült...

Volt régen egy szó, s bennünk élt, némán.
Ha bármit akarunk, nem szólnak ránk.
Rájöttünk hamar, ennek már vége.
Nyitva a szívünk, csukva a szánk.
Ami végleg megzavart, az az ígéret.
A gyanakvás szelleme ránk szállt.

Valahol réges-régen,
a mesék erdejében,
valahogy elveszett
egy szép szó.
Van időnk még megtudni,
miért kell azt ellopni,
mi nekünk drága,
másnak olcsó.

Tisztán születünk reményben, fényben.
MI meg nem változunk, csak a világ.
S ha egy rég elveszett szó zeng a zenénkben,
tudd meg, hogy kerestük, éveken át.

És mindent elhittem mit akartál.
Úgy lettem a barátod, hogy becsaptál.
Egy földön élünk rég,
sokáig így lesz még.

Drága Barátom eszembe jutottál...

...Néha úgy alakul az élet, hogy lehetetlen elmozdulni. Reggel mikor, kinyitod a szemed, vad öröm fog el, ahogy meglátod, hogyan süt a nap, vagy milyen szép az ég... hív a végtelen és csábít a világ.... sétálni, biciklizni, úszni, utazni.... érzni, hogy kaland az élet.

....Majd a következő negyedórában szépen felsorakoznak és bejelentkeznek az agyadban az aznapi teendők. Mire elrendezel mindent, este van....és közben telnek az évek. Valakiről, valamiről mindig gondoskodnod kell, valami mindig közbejön, és az a jó íz, amelyet reggelente érzel, az élet íze, gyakran fűrészporrá változik a szádban..... Halogatod az életed kezdését, mindig mentséget keresel a majd-ra, a hogyanra és a mikorra...

Néha átlátod és belátod, hogy ez nincs rendbe, de tenni ellene semmit nem teszel...csak vegetálsz, csak tűrsz és közben múlik az idő...

Szeretettel figyelmeztetlek, ne kapkodj, ne magyarázkodj magadnak és legfőképpen, ne hezitálj, kezdj el élni!!!!!!!

Napjaink egyik slágertémája a tanulási nehézségek témaköre, de pontosan, mi is a tanulási zavar? Hivatalosan megfogalmazva: Az intelligencia szint alapján elvárhatónál lényegesen - alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre sajátos kognitív pszichológiai tünet együttessel. A tanulási zavar társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál érzékszervi sérülésnél és beszédhibáknál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk. Sajnos azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy a tanulási zavarok nem múlnak el maguktól, kezelésükhöz szakember segítsége szükséges. A korai szakaszban felismert nehézségek - főleg a diszgráfia - jól kezelhetőek, de ha átsiklunk felettük, úgy már gyerekkorban figyelmetlenségbe, szétszórtságba, rendetlenségbe, agresszivitásba, nemtörődömségbe torkollhatnak, és ezt az állapotot már nehezebb korrigálni.

Sokszor már mi magunk, szülőként megalapozzuk a gyermekeink teljesítménnyel, tanulással kapcsolatos ellenérzéseit. A legjobb szándéktól vezérelve egészen fiatal korukban - az óvodában, vagy még előtte - erőltetjük a különböző intellektuális teljesítményeket. Az óvodás gyerek éretlen idegrendszerét szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az ilyen próbálkozások. Nincs stressz keltőbb helyzet egy gyerek számára, mint teljesítményével elégedetlen, ideges vagy erőszakos szülő, nagyszülő, nevelő. De még csak mérgesnek sem kell az anyukának lennie ahhoz, hogy lelki sérüléseket okozzon gyermekének. Bőven elég a gyerek számára az a tudat, hogy nem tudott megfelelni valamilyen elvárásnak. Azok a gyerekek, akik kudarcélményeiket nehezen tudják kezelni, sajnos belekerülnek a lesüllyedés spiráljába, ahonnan már szinte lehetetlen sérülésmentesen kikerülni...

A gyermekek körében végzett szakvizsgálatok kimutatták, hogy az iskolai kudarcok egyik gyakori oka az olvasás zavara- a diszlexia. Több funkció együttes, egymást segítő működése szükséges az írott beszéd felismeréséhez, a szavak jelentéstartalmának értelmezéséhez, megértéséhez.

Az írás zavara, felismerhetősége már nem olyan egyértelmű, a diszgráfia vizsgálatakor az írás vizuomotoros diszfunkciója a meghatározó, a betűk felismerhetősége, a téri elrendezése, a szöveg leírásának kivitelezési sebesség... mind-mind árulkodó, valamint az írásban megjelenő hibatípusok, helyesírási problémák, mondatszerkesztési nehézségek, a nyelvtani ismeretek alkalmazása avagy nem megfelelő alkalmazása is utalhat e problémára. A felsorolt területek érintettsége külön is felismerhető, előfordulhat, de többször kombinált fellépésük jellemző. Mint gyakorló anyuka a korai felismerés fontosságát emelném ki! Külön csoportokba gyűjtöttem, mire kell a szülőknek, óvodapedagógusoknak odafigyelni, mik lehetnek az árulkodó jelek! Fel kell figyelni rá, diszlexiára utalhat: ha a gyerek nem képes a figyelmét irányítani; ha az 5 – 10 perces munkavégzés szinte lehetetlen számára. Ha gyenge a ritmusérzéke, ha hallási differenciálása bizonytalan, ha irányzavara, térbeli tájékozódási problémája van, valamint rajzoláskor a papíron jobbról, balra tölti ki a teret, illetve nem egyértelmű a lateritás kialakulása. Szaksegítséget kell kérni, ha felcseréli a szavakat : pl. lát/tál vagy kép/pék, rokon/koron...

Diszgráfiára az utalhat ha a gyerek nem szívesen rajzol, a rajztevékenysége, munkáinak minősége elmarad az életkori szintjétől. Nehezen alakul a helyes ceruzafogás és tükörképes elemek jelennek meg a rajzain. Előfordulhat, hogy a tanuló írás közben még a fejével, lábával, nyelvével is ír. Együttmozgás tapasztalható, lelassult az írástempója. A gyerek háromujjas fogással, görcsösen tartja a ceruzát, mereven, egyenetlenül ír, szakaszos és a betűkapcsolása nem pontos, valamint írás közben a diák nem képes vállból irányítva vezetni a karját.

A harmadik csoportba a számolási nehézséggel küzdők tartoznak (diszkalkulia) . Ehhez a tanulási zavarhoz viszonylag kevés szakirodalom van. A kutatók figyelmének körébe az intellektuális működések közül ez került elő a legkésőbb. Sokáig az egyéb működési zavarok következményeként, annak okának tekintették majd a pedagógiai kutatások azt állapították meg, hogy a természetes szám fogalom kialakulásának szakaszában történő elakadás miatt lépnek fel. A gyerekek számolási, számlálási készségei eltérőek az iskolába lépéskor, néha szélsőségesen nagyok. Fontos, hogy a gyerekek egyéni eltéréseihez igazodni kell, csak differenciált foglalkozások tartásával lehet előre haladni. A segítségadást az óvodás korban kell elkezdeni, majd az iskolás korban is folytatni kell. Ahhoz, hogy a tanulási nehézséggel küzdő gyerekek is teljesen be tudjanak illeszkedni társadalmunkba, együttes összefogás szükséges, szerencsére a szakemberek, egyre több olyan nagyszerű megoldással is előhozakodtak, mely hatékony segítséget jelenthet. Ezek egy része az interneten is fellelhető: a varazsbetu.hu honlapon vagy a Alapozó Terápiák Alapítvány honlapján és úgy gondolom, egyre több ilyen alapítvány és szaksegítség kezdi meg működését...Kérek minden szülőt, figyeljen jobban gyermekére, ne követeljen túl, ne akarjon „kis zsenit”, egyszerűen, szeresse csimotáját, mindenféle botlásával, esendőségével, hibájával együtt, hisz mi sem lettük tökéletes felnőttek és bevallhatjuk gyermekként sem futotta mindenből a maximumra! Nem Én, nem MI olvastunk a leggyorsabban, sőt matekból sem mindig jött ki a végeredmény... De mára belátjuk, nem ezen múlik a boldogságunk!

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

 Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

...Sokat töprengek mostanában azon, hogy valójában szabadon élünk e, szabadon hozzuk e döntéseinket vagy csak sodródunk és naponta szemethúnyunk vágyaink, érzéseink felett!

Nemrég kaptam ezeket a sorokat, de meg kellett élnem, hogy az irodalmiság, a zsurnalizmus, a ritmikus verselés, szép, de, nem igaz...

„Eddig úgy hittem, hogy gyarló az ember
és oly kevés hatalma van sorsa felett,
de ha van bizodalma csodákra képes,
s elhiszi újra, hogy van kikelet.
Hiszem, mert látom, hogy van végzet
és minden embernek sorsa van,
harcolhat ellene s tán sokszor rossz útra léphet,
de végül mindegy, hogy merre van.”

Én sokszor látom másképpen ezt... 

„Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szívemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem
a világ másfelé halad.
……………….

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.”

(Az elbocsátott vad)

Szeretném hinni, hogy valóban irányíthatom az életem, hogy vannak helyzetek, amikor igen is lépni kell... és a döntést, senki nem teheti meg helyettünk...lépni úgy, hogy nem tudjuk, mi vár Ránk....Ha mindig arra várunk, hogy az élet megoldja helyettünk a dolgokat, részben igazunk van, mert túlhaladunk, de nem jobb e tudatosan, kontroll alatt tartani sorsunk alakulásának pillanatait. Szembe néznünk azzal, hogy a szabadságot, mi választhatjuk és csak mi vesztehetjük el...

Persze, ezt így könnyű kimondani és könnyű a sodródást is megideológizálni, a függésünket mindenhol bizonygatni és transzparensekkel hirdetni...De azt hiszem, Nekem a függetlenedést és az önállóságot kell, kellett megtanulnom, amiért, néha komoly pofonokkal illetett az élet. Sőt, remélem azt is, hogy ezen tanulásom befejeződött és a leckén túljutva, tovább léphetek az élet iskolájának soron következő osztályába....